Amikor az embernek nincs több szabadideje, mondjuk napi két óránál, ám ezt az időt mégiscsak madarászással szeretné tölteni, akkor azért lecsökkennek az igényei. Ilyenkor körülnéz a lakóhelye környékén, hogy van-e valahol egy kis zöldfelület, egy kis zavartalan rész. Budapest külső kerületeiben élők igencsak előnyben vannak, de egy zuglói madarásznak, távol a Városligettől csak egy olyan terület jut, mint a Rákos-patak környéke.
    Már csaknem két és fél éve figyelem a madárvilágot a Rákos-patak Szugló utca és Mogyoródi út közötti mintegy másfél kilométeres szakaszát övező parkos, alig beépített területen. Naplómban már 165 bejárás szerepel, és eddig 70 madárfajt figyeltem meg.
    Ez a terület jóformán nem más, mint néhány száz méter fasor, megtűzdelve a kerítések mentén spontán növő, és nem kezelt bokorcsoportokkal. Mindezek mellett itt van a patak, a maga kibetonozott medrével, a Paskál-strand, egy azt körülvevő jó héthektáros, jelenleg kutyafuttatónak használt gyep, továbbá egy jelenleg ledózerolt, és beépítésre váró szintén kb. héthektáros terület.
    Most pedig térjünk rá a madarakra. A terület talán egyetlen igazi értékét az itt rendszeresen áttelelő hegyi billegetők (Motacilla cinerea) adják. Egészen szeptember elejétől március végéig itt tanyáznak, elsősorban fiatal madarak. A patak azért is fontos még, mert télen nem fagy be, nyáron se szárad ki, és így egész évben ivási és fürdési lehetőséget biztosít számtalan madár részére. A füsti- és molnárfecskék (Hirundo rustica, Delichon urbica) egész nyáron ide járnak vízért. A mederben fészkel tőkés réce (Anas platyrhynchos) és barázdabillegető (Motacilla alba) is. Jóformán egész évben megfigyelhető a pockokra vadászó vörös vércse (Falco tinnunculus), és rendszeres őszi-téli vendég a karvaly (Accipiter nisus). Vonuláskor légykapóktól, füzikéktől és poszátáktól nyüzsögnek a bokrok.

    A következőkben pedig néhány érdekes megfigyelésemet osztanám meg az olvasóval:

Gatyás ölyv (Buteo lagopus): 2000 januárjában figyeltem meg egy madarat, amint egy egerészölyv társaságában lassan körözve átszállt a terület felett.
Kabasólyom (Falco subbuteo): ritka vendég, eddig májusból és szeptemberből van néhány megfigyelésem.
Erdei szalonka (Scolopax rusticola): talán legnagyobb élményem itt a patak mellett az volt, amikor '99. április elején szinte az orrom előtt röppent fel. Szinte biztos, hogy itt több megfigyelésre nem lehet számítani, hiszen a sűrű bokros rész ma már nem létezik.
Jégmadár (Alcedo atthis): habár helyenként csak úgy hemzsegnek a kis halak a vízben, mégis eddig csak egy megfigyelésem van tavaly szeptemberből, valószínűleg csak azért nem látni rendszeresen, mert teljesen hiányoznak a patak vize fölé benyúló ágak.
Havasi pityer (Anthus spinoletta): az egyik legérdekesebb megfigyelés itt a patak mellett. 2000 januárjában figyeltem meg először, majd két nappal később Bajor Zoltánnal együtt sikerült kétséget kizáróan meghatározni.
Hegyi billegető (Motacilla cinerea): állandó téli vendég, a terület madárvilágának legnagyobb értéke. Ez a faj kiválóan mutatja, hogy a patak talán már nem olyan szennyezett, mint régen. Bajor Zoltán szerint már legalább '97. óta áttelelnek a pataknál, szeptember közepe és március vége között ritka az az alkalom, hogy ne látna vagy hallana az ember legalább egy példányt.
Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus): vonuláskor bukkant fel 2000 májusában egy hím, majd ősszel egy fiatal hím és egy tojó is.
Cigánycsuk (Saxicola torquata): egyike (volt) a leggyakrabban látható nyári fajoknak, '99-ben két revírt is feltételeztem, 2000-ben pedig fiókákat is láttam, de mivel legfőbb élőhelye a tereprendezés miatt jóformán megsemmisült, nem valószínű, hogy a jövőben újra számíthatok rájuk.
Rozsdás csuk (Saxicoa rubetra): 2000 május elejétől egészen augusztusig láthatóak voltak. Egyszer énekelni is hallottam, és fiatalok is elém kerültek.
Nádi sármány (Emberiza schoeniclus): egyetlen alkalommal februárban sikerült egy tojót megfigyelnem.