Kevesek számára ismert,
hogy Visegrád a történelmi emlékek mellett védett természeti értékekben,
főként növényfajokban igen gazdag, ezért kirándulásunk során nézzünk körül,
mit kínál nekünk a terület. Botanikai túrára legalkalmasabb a május közepétől
június közepéig tartó időszak. Ekkor
elcsíphetjük azt az időpontot, amikor még nem kaszálták le a nagy kiterjedésű
réteket, így teljes virágpompában gyönyörködhetünk.
Célszerű a Budapest-Szentendre-Esztergom
menetrendszerinti busszal kijönni Visegrádra, és a hajóállomásnál leszállni.
Kis emelkedővel felsétálunk a Salamon-tornyon át a Sibrik-dombra. Elérve
a panoráma autóutat, ezen is folytathatjuk a Kis-Villám felé utunkat, én
mégis az erdőn keresztül húzódó aszfaltozott gyalogutat ajánlom. Az út
tölgyesen és szurdokerdőn vezet keresztül.
Körülbelül egy kilométer erdei séta után ki is érünk az első, védett növényekben
gazdag területre, a Kis-Villámra. Sétáljuk körbe a kitaposott (és mindenféle
jelzéstől mentes) úton a hegyet!
Igen mozaikos elrendezésű,
füves-bokros helyen haladunk. Nagy területet borít a hosszúlevelű árvalányhaj
(Stipa tirsa). Vékony levelei között virít egy-egy lila virágú
agárkosbor (Orchis morio), termetes
méretű bíboros kosbor (Orchis purpurea),
finom megjelenésű árlevelű len (Linum tenuifolium), sárga,
repcére emlékeztető magyar repcsény (Erysimum
odoratum), tarka nőszirom (Iris
variegata). Jóval gyakrabban pillanthatjuk meg a nagy pacsirtafüvet
(Polygala major), amelynek rózsaszín virága valóban egy kiterjesztett
szárnyú madárra hasonlít. A hegycsúcs felé közeledve
az erdőszegélyben találkozhatunk a nagyezerjófűvel (Dictamnus
albus). Ha közelről akarjuk megszemlélni,
igencsak vigyázzunk a környékén élő, hosszú, fűszálszerű levelei közt megbúvó
pázsitos nőszirom (Iris graminea) barackillatú virágaira.
A csúcsra érve egy ideig erdőben vezet tovább
az utunk. Mielőtt kilépnénk az árnyékból, nézzünk körül az ösvény mellett,
hátha rábukkanunk a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)
néhány példányára.
A kis-villámi körútról az Erdészek Barátság Parkjában
térünk le. A parkot különböző erdőgazdaságok,
erdészeti tevékenységgel foglalkozó intézmények által kihelyezett faragott
kopjafák népesítik be. A füves lejtőn mindig lefelé haladva - kis árokugrás
után - széles, mészkőmurvával leszórt és kék háromszöggel jelzett
útra érünk. Ez vezet minket a Boglárka-forráshoz. A forrás környéki réteken,
erdő szegélyében a sárga, gerberaszerű magyar zergevirág (Doronicum
hungaricum), valamint egy újabb orchideaféle, a Magyarországon viszonylag
ritka füles kosbor (Orchis mascula ssp. signifera)
néhány példányát figyelhetjük meg. A fahídon átkelve elbúcsúzunk a turistaútjelzéstől
és a széles úttól. A tölgyesen keresztül enyhe emelkedővel ösvény vezet
a Dorottya-kútig. Kis kitérővel a Nádas-tó partjára érünk. Itt - a névvel
ellentétben - széles- és keskenylevelű gyékény (Typha latifolia
és T. angustifolia) él.
A Dorottya-kúttól jobbra indulva hamarosan meglátjuk
a Mogyoróhegy Étterem barna faépületét. Innen a kék háromszög jelzésen
folytatjuk az utat, virágpompájukban mutatkozó
kaszálóréteken keresztül. Májusban még találhatunk itt agárkosbort, vigyáznunk
is kell minden lépésünkre, hiszen a réten lépten-nyomon beléjük botlunk.
Közben meglátogathatjuk az Erdei Művelődés Házát is, a Pilisi Parkerdő
Rt. oktatóközpontját.
A kaszálón szerencsésen
átkelve újra erdőben járunk, immár a Nagy-Villám oldalában. Itt kezdetben
egy közel 150 éves, felújítás alatt álló tölgyesben sétálunk, majd egy
balkanyar után (még mindig a kék háromszögön vagyunk) girbegurba, alacsony
törzsű virágos kőrisből (Fraxinus ornus),
csertölgyből (Quercus cerris),
molyhos tölgyből (Quercus pubescens)
álló bokorerdőbe érünk. Az utat helyenként a sárga, pillangós virágú pilisi
bükköny (Vicia sparsiflora) szegélyezi.
Ha kiértünk a panoráma útra, a
kevésbé fáradtak tehetnek egy kitérőt az út túloldalán kezdődő fekete-hegyi
körúton (táblákkal jelezve). Itt hatalmas kiterjedésű, cserjésekkel szegélyezett
kaszálórétek találhatók.
Aki vállalja a kis
kitérőt, újra gyönyörködhet a magyar zergevirág, az agárkosbor, a pázsitos
nőszirom csodálatos példányaiban, s egy új fajjal, a vajsárga, pillangós
virágú magyar lednekkel (Lathyrus pannonicus) is találkozhat.
A körút végigjárása után újra jelzett úton, de most
már az országos kék túra jelzésén közelítjük meg
a Fellegvárat. A kissé sötét gyertyánoson áthaladva egy korhadékbontó,
hússzínű orchideaféle: a madárfészek (Neottia nidus-avis)
néhány példányára bukkanhatunk. Hamarosan megérkezünk a Fellegvárhoz. Innen
a kék jelzésen maradva a Kálvária-dombon folytatjuk
utunkat. Bár az út lejtős, mégis a lassú haladást ajánlom. Az út mentén
ezrével virít a nagyezerjófű - sajnos ezt mások is észreveszik, és emlékbe
hazaviszik, ha nem dobálják el még Visegrád területén, de ezt a viselkedést
azt hiszem, ismerjük. A környéken csak itt található a selymes boglárka
(Ranunculus illyricus), finom szőrrel
borított levélkéiről lehet felismerni ezt a sárga virágú növényt. A jó
szeműek biztos felfedezik a bokrok alatt élő, májusban még lila színben
virágzó, júniusban már termést érlelő, júdáspénze néven is ismert répás
holdviolát (Lunaria annua ssp. pachyrrhiza).
A sok látnivaló után szinte észre sem vesszük, és
leértünk Visegrád központjába. A turistaút "végpontja" egy kellemes helyre,
a Présház Büfé kerthelyiségébe vezet. Ezután busszal-stoppal-komppal lehet
elhagyni e csodás helyet.
Kedvcsinálónak szánt útleírásomban csak néhány védett
növényt emeltem ki, természetesen az itteni növényvilág jóval gazdagabb.
Érdemes megnézni!