Bevezetés
    Az Ipoly folyó - bár egyesületünk működési területének perifériáján található - mégis az egyik legaktívabban vizsgált egység. Az első felmérési munkák még a PKMK alakulása idején kezdődtek, melyek kisebb-nagyobb szünetekkel folytatódtak (Selmeczi, 1995).
    Jelen beszámoló a 2000. évben végzett madárfaunisztikai munkák eredményeit teszik közzé, annak reményében, hogy ez alapján sikerül felkelteni többek szakmai érdeklődését a folyóvölgy területei iránt, s ennek következményeként teljesebbé tenni madártani és természetvédelmi célú tevékenységünket.

    A vizsgált terület, vizsgálati módszerek
    Jelen évben a folyó középső, egyik legértékesebb területére összpontosult figyelmünk, mely az Ipolyvece és Hont között található mintegy húsz kilométeres szakasz. Itt hetenkénti bejárások folytak február eleje és június vége között, a vizes élőhelyhez kötődő átvonuló- és az ártéri költőfajok mennyiségi viszonyainak megismerésére.
    Az idei évben az MME Nógrádi Csoportjának szervezésében elindult a folyó teljes hazai szakaszának (közel 140 km) vízimadár-monitoringja, melyből a PKMK vállalta fel a Balassagyarmat-Szob szakasz (mintegy 80 km) havi egyszeri bejárását január és május között.
    Az együttműködés további jeleként közösen került megrendezésre 2000. június 15-23. között a Dejtári Gyűrűzőtábor, melynek kivitelezési sikerében oroszlánrésze volt a PKMK anyagi- és személyi segítségnyújtásának.

    Ökológiai viszonyok
    A folyó Ipolyvece és Hont (Parassapuszta) közötti része szerencsére kimaradt a '60-as években kezdett szabályozási munkákból, sőt 1997-től a Duna-Ipoly Nemzeti Park névadó része, vadászati kíméleti terület, illetőleg egyike a 43 hazai IBA területnek, s emellett remélhetőleg hamarosan a Ramsari Egyezmény által számontartott helyek között üdvözölhetjük.
    Mindebből sejthető, hogy ez a felsorolás nem indokolatlan: a folyó egyik legtermészetesebb élőhelycsoportjáról van szó. Töltéseket csak Ipolyvece határában találunk egy kis szakaszon, ezek után Parassáig nagy kiterjedésű nedves és időszakosan vízzel borított legelőket, kaszálókat találunk. Helyenként jelentősebb kiterjedésű nádasok vannak, ezek általában egy-egy természetes mélyedésben ülnek, s egyben itt maradnak legtovább vizek a tavaszi olvadás után.
    Fontos tudni, hogy az Ipolynál nem maga a folyómeder, hanem a víz dinamikája által érintett területek szolgálják a vonuló vízimadarakat. Ezek közül is kiemelkedő az ún. Vecei lapos, a drégelypalánki Csadó-tanya és Nagy-sziget, valamint a honti Irtás-rétek. A legelőkön a tavaszi olvadás után szinte összefüggő sekély vízfelületek vannak, melyek a felsorolt helyeken állapodnak meg.
    A tárgyalt szakaszon a folyó erősen meanderezik, omega alakú kanyarokat vet, s emiatt hossza is megnövekszik. Az itt-ott már lefűződött ágak jelentősebb ártéri erdőkkel bírnak, mint maga a folyó, melyet szalagszerűen kísérnek csak füzes sávok. Drégelypalánk és Hont között több nagyobb égerliget is található, melyek a híres Ipolyszögi égerláphoz hasonló értékekkel rendelkeznek.
    Fontosak az Ipolyvece-Drégelypalánk vasútvonal mellett található stabil vizes élőhelyek is, melyek rekettyefüzes lápfoltokként kezelhetők. Ezek számos madártani érdekesség mellett olyan növényfajokat rejtegetnek, mint az újonnan felfedezett békaliliom (Hottonia palustris) vagy a rence (Utricularia sp.).

Tájhasználati formák, élőhelyek az Ipolyvece-Hont szakaszon
(Pataki Zsolt 1996. nyomán)

    Eredmények
    Jelen írásban csak a középső szakasz átvonuló- és fészkelő fajainak mennyiségi viszonyait ill. a dejtári tábor eredményeit dolgozom fel, mivel a Balassagyarmat-Szob között végzett szinkronokon látottak csak a hazai szakasz egészének eredményeivel együtt kapnának értelmet.

    Faunisztikai felmérések
    A területbejárások során számos olyan faj került szem elé, melyek faunisztikai szempontból érdekesek, ill. lokális ritkaságok.

Kárókatona (Phalacrocorax carbo): négy alkalommal is szem elé kerültek márciusban és áprilisban kisebb-nagyobb csapatai Ipolyvecénél, ahol korábban nem volt ismert. A nagy kiterjedésű vizeknél hosszan elidőztek, üldögéltek és halásztak is.

Hamvas rétihéja (Circus pygargus): hat-hét pár is revírt foglalt ill. költésbe kezdett, de a drégelypalánki és honti részeken több fészkelés is meghiúsult a nagyterületű kaszálások miatt - innen sajnos eltűntek a madarak.

Kék vércse (Falco vespertinus): egy tojó példány vonult át vadászgatva Ipolyvecénél május 2-án. Ritka faj, alig féltucat adata van (Selmeczi, 1996; Drexler, 1997).

Haris (Crex crex): mindössze három pár költését regisztráltam, júniusi éjszakai bejárásunkkor egyetlen példányt sem észleltünk! A nagy kiterjedésű gépi kaszálások nyomán a földön fészkelő fajok visszaszorulása érzékelhető.

Sárszalonka (Gallinago gallinago): egy példány nászrepült április 24-én Hontnál, de később már nem került szem elé. Egyéb adata ezévben - a középső szakaszon - nem volt!

Bakóscinege (Panurus biarmicus): III. 28-án 10, IV. 3-án 8 példányos csapata mozgott a drégelypalánki Csadó-tanya nádasában. Eddig mindössze két dokumentált adata volt (Selmeczi, 1996; Drexler, 1997).

Kis őrgébics (Lanius minor): egy pár fészkelése bizonyosodott be Ipolyvece szélén, az ott található szürkemarha-csorda karámjánál. Az eddigiek szerint úgy tetszik, a faj az Ipoly-völgyében is erősen kötődik a külterjes állattartáshoz.

Dolmányos varjú (Corvus cornix): a nagyfeszültségű oszlopokon több pár is fészkelt. A DINP munkatársai által Hontnál oszlopra kihelyezett költőtálcát vörös vércsék (Falco tinnuncuclus) próbálták elfoglalni, sikertelenül, mert ezt egy varjúpár védte - végül egyik faj sem költött itt.
 

    Vonuló vízimadarak felmérése
    Már tél közepén sejthető volt, hogy a területen közvetlenül ill. a forrásvidéken és a vízgyűjtő területen meglévő hómennyiség a tavaszi időszakban megfelelő vizet eredményez. Ez így is lett, ám érdekes módon ez két nagyobb “hullámban” játszódott le, s a kettő között a vízimadarak látványosan megfogytak.
    A jég szorításából kikerült vizeken már februárban nagy számban gyülekeztek a kacsák, elsősorban a tőkés récék (Anas platyrhynchos), ekkor még alig féltucat vízimadárfaj volt megfigyelhető. A hirtelen időjárásváltozás és a vízfelületek összeesése miatt az egyedszám is megcsappant, a fajszám fokozatos emelkedése mellett. Március-április fordulójára aztán újabb példányszámbeli emelkedés következett be, melyet az átvonulókból adódóan fajszám-maximum kísért. Ezek után folyamatos csökkenés mutatkozott, egyrészt a vonulás lezajlása, másrészt a vízterek zsugorodása miatt. Május végére a fiatal gémeknek és récéknek köszönhetően újból látványossá vált a vízimadárélet a folyót kísérő sekélyeken.

Vízimadárfaj- és összegyedszámok Ipolyvece - Hont között 2000. tavaszán

    A tavaszi vonuláson összesen 42 vízimadárfaj került szem elé, több-kevesebb gyakorisággal. Érdekes volt a mélyebb vizeket kedvelő bukórécék - pl. kerceréce (Bucephala clangula) és kis bukó (Mergus albellus) - viszonylagos gyakorisága, és a partimadarak - ezen belül is a pár éve még fészkelő, rendszeresen nagyobb csapatban átvonuló fajok: nagy goda (Limosa limosa), bíbic (Vanellus vanellus) - szinte teljes hiánya.
    Faunisztikai szempontból figyelmet érdemel néhány faj előfordulása, ilyen pl. a nagy bukó (Mergus merganser), melynek korábbról nem ismert dokumentált adata (Selmeczi, 1996; Drexler, 1997)!
 

Faj

alk.

mpd

Faj

alk.

mpd

Kis vöcsök T. ruficollis	12	25		Nyílfarkú réce A. acuta	7	38
Búbos vöcsök P. cristatus	4	18		Böjti réce A. querquedula	11	566
V.nyakú vöcsök P. grisegena	1	1		Kanalasréce A. clypeata	9	39
F.nyakú vöcsök P. nigricollis	2	3		Barátréce A. ferina	11	210
Kárókatona Ph. carbo	4	12		Kontyos réce A. fuligula	8	24
Bölömbika B. stellaris	4	1		Kerceréce B. clangula	9	16
Bakcsó N. nyctycorax	6	19		Kis bukó M. albellus	5	6
Kis kócsag E. garzetta	1	3		Nagy bukó M. merganser	1	2
Nagy kócsag E. alba	13	33		Guvat R. aquaticus	3	2
Szürke gém A. cinerea	17	118		Pettyes vízicsibe P. porzana	1	1
Vörös gém A. purpurea	1	2		Kis vízicsibe P. parva	1	1
Fekete gólya C. nigra	8	16		Haris C. crex	3	4
Fehér gólya C. ciconia	11	32		Vízityúk G. chloropus	10	4
Bütykös hattyú C. olor	11	3		Szárcsa F. atra	17	288
Vetési lúd A. fabalis	4	227		Kis lile Ch. dubius	1	1
Nagy lilik A. albifrons	4	60		Bíbic V. vanellus	13	223
Nyári lúd A. anser	7	21		Pajzsoscankó Ph. pugnax	3	64
Fütyülő réce A. penelope	7	65		Sárszalonka G. gallinago	1	1
Kendermagos r. A. strepera	7	3		Piroslábú cankó T. totanus	1	1
Csörgő réce A. crecca	9	79		Dankasirály L. ridibundus	10	67
Tőkés réce A. platyrhynchos	18	2878		Viharsirály L. canus	3	6

                            alk: a faj észlelési alkalmainak száma (legfeljebb 18)
                            mpd: az egy alkalommal észlelt maximum példányszám

    A fenti táblázat jól mutatja, hogy mely fajok a legjellemzőbbek, hisz’ az egyedüli konstans tőkés réce (Anas platyrhynchos) mellett a szürke gém (Ardea cinerea), és a szárcsa (Fulica atra) fordult elő a legtöbbször (17-17 alk.). Előkelő helyen áll a nagy kócsag (13 alkalom, max. 33 pd.), ez főleg annak fényében érdekes, hogy fészkelése nem ismert a folyó völgyében és környékén...
    A vízimadarak tavaszi dinamikájat jellemzendő, érdemes megtekinteni az úszórécék (Anatinae) állományváltozását az egyes alkalmakkor.

Úszórécék [tőkés réce (Anas platyrhynchos) nélkül!] dinamikája (Ipolyvece-Hont)

    Fészkelő madárfajok felmérése
    A fészkelő fajok felmérése a május-június közötti időszakban, hét bejárás során történt. Ezek során több, értékes ill. a területen jellemző - összesen 34 - madárfaj állományait próbáltam számba venni, az RTM territóriumtérképzesi módszerei szerint, az alábbi táblázatban foglalt eredményekkel, a PKMK párszámkategóriái szerinti felosztással.

Jelmagyarázat (párok száma):

0    1?
1    1-2
2    3-5
3    6-10
4    11-20
5    21-35
6    36-50
7    51-70
8     71-90
9     91-<

Faj

áll.

Bölömbika B. stellaris	1
Barna rétihéja C. aeruginosus	3
Hamvas rétihéja C. pygargus	3
Egerészölyv B. buteo	1
Vörös vércse F. tinnunculus	1
Kabasólyom F. subbuteo	1
Fürj C. coturnix	2
Guvat R. aquaticus	2
Haris C. crex	2
Füleskuvik O. scops	0
Jégmadár A. atthis	3
Gyurgyalag M. apiaster	4
Nyaktekercs J. torquilla	2
Parlagi pityer A. campestris	1
Rozsdás csuk S. rubetra	1
Réti tücsökmadár L. naevia	4

Berki tücsökmadár L. fluviatilis	7
Nádi tücsökmadár L. luscinioides	4
Foltos n.poszáta A. schoenob.	7
Énekes n.poszáta A. palustris	7
Cserregő n.poszáta A. scirpaceus	2
Nádirigó A. arundinaceus	4
Kerti geze H. icterina	2
Karvalyposzáta S. nisoria	2
Kis poszáta S. curruca	1
Mezei poszáta S. communis	7
Kerti poszáta S. borin	6
Barátposzáta S. atricapilla	5
Csilpcsalpfüzike Ph. collybita	0
Függőcinege R. pendulinus	5
Kis őrgébics L. minor	1
Sordély E. calandra	3

A kerti poszáta (Sylvia borin) elterjedési térképe

    A három településen fészkelő fehér gólyák (Ciconia ciconia) illetőleg a kirepült fiókák számát is sikerült megállapítanom.
 

	Ipolyvece	Drégelypalánk	Hont
Fészkek száma	9	2	2
Költőpárok száma	7	1	1
Kirepült fiókák száma/fészek	5/2, 4/1, 3/2, 2/1, 0/1	4/1	5/1
Kirepült fiókák száma	21	4	5

Dejtári tábor
    2000. június 15-23. között zajlott le a PKMK és az MME Nógrádi Csoport közös rendezésében Dejtár határában a Nagy-tó félszigetén egy gyűrűzőtábor, mely során több mint 1100 madár lábára került gyűrű.

    Ez a fogási eredmény kiemelkedő volt, főként, ha azt tekintjük, hogy kezdetben az eső, később a nagy meleg miatt csak a hajnali és esti órákban állt fogásra készen a mintegy 20 háló.
    A napi közel kéttucat résztvevő olyan fajokat láthatott kézben, mint a kis vöcsök (Tachypabtus ruficollis), a böjti réce (Anas querquedula), a nyaktekercs (Jynx torquilla) vagy a nagy fülemüle (Luscinia luscinia). Persze az alig több, mint egy hét alatt fogott közel 300 foltos- vagy a 150 énekes nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus és A. palustris)sem hangzik rosszul.
    A tábor ideje alatt tett megfigyelések tovább gazdagították a folyóvölgy madártani adatbázisát olyan fajokkal, mint a rendszeresen látott fekete gólya (Ciconia nigra) - max. 8 pd.; a kanalasréce (Anas clypeata) - melynek költése is elképzelhető itt; a vörös gém (Ardea purpurea) - mely a folyónál másutt nem jellemző, de itt 3-5 példány is állandó, stb.
    A terület egyébként nagyon jó állapotban van, ezt az is mutatja, hogy a tóban a korábban eltűntnek vélt rence (Utricularia sp.) nagy tömegben, ezres nagyságrendben volt látható.

    Javaslatok
    Az Ipoly völgyének kiemelkedően értékes, természetközeli állapotú területe az Ipolyvece Hont közötti szakasz, ezért védelme mindenképp fontos. Ennek ellenére a nedves és füves területek kezelése nem szolgálja a természetvédelmi célokat: már közvetlenül a vizek levonulása után - május közepe táján - nekiláttak a területek nehéz gépekkel való teljes lekaszálásának, mely egyben jelentős taposással is járt. Ezt mindenképpen körültekintőbben kellene végezni, főként ismerve, hogy hazánk egyik legjobb harisos élőhelyéről van szó, ahol több más értékes madárfaj is fészkel, jelesül: hamvas rétihéja (Circus pygargus), réti tücsökmadár (Locustella naevia), stb.
    A jövőben érdemes lenne erősíteni a társadalmi részvételt és odafigyelést, melyet remélhetőleg az IBA hálózati tagság is segít, hiszen a terület jellegének megőrzése rendkívül fontos feladat.
    Kívánatos lenne egy közös - MME Nógrádi Csoport és PKMK - akcióterv kidolgozása, rövid-, közép- és hosszútávra szóló feladat-meghatározással a terület(ek) monitorozása és a folyó mellett élők és gazdálkodók tájékoztatása, szemléletformálása tekintetében.

    Köszönetnyilvánítás
    A programot a Környezetvédelmi Minisztérium KAC “állami feladatok átvállalása” keretének segítségével valósíthattuk meg.
    Köszönet illeti a faunisztikai felmérésekben részt vevő Havaj Kornélt, Horváth Gábort, Kovács Attilát, Sevcsik Andrást, Zakar Viktóriát.
    A dejtári tábor a két szervezet mintaszerű együttműködésének példája volt, ennek előmozdítása érdekében külön köszönet illeti Havaj Kornélt.
    A tábor sikeres lebonyolításáért Kagyerják Pál érdemel megkülönböztetett elismerést.
    Emellett sok segítséget nyújtott Molnár István Lotár, Tarján Barna, Varga Ferenc, a táborban gyűrűző Horváth Gábor, Kagyerják Pál, és Somogyi Ferenc, valamint a PKMK ill. az MME Nógrádi Csoportjának táborban részt vett tagjai - köszönet érte!

    Irodalom

Drexler, Sz. (szerk.) (1996): Nógrád megye madarai. MME Nógrádi Csoport, Salgótarján, p.: 80
Selmeczi K, Á. (1995): Az Ipoly völgyének madárfaunája az 1993-1994. között végzett kutatások tükrében. pp.: 73-109 [in.: Merkl, O. (szerk): Zoológiai vizsgálatok a tervezett Duna-Ipoly Természeti Örökségpark térségében 1994 során. Göncöl Alapítvány, Vác p.: 145]
Selmeczi K, Á. (1996): Szakirodalmi adatok az Ipoly-völgy madárvilágáról. Göncöl Alapítvány, Vác p.: 40