A Pest Környéki Madarász Kör (PKMK) elszánt aktív tagjai immár a hatodik szezonban végeztek megfigyeléseket a Duna Esztergom-Budapest közötti szakaszán.
    Jelen írás ezen a hetven folyamkilométeren (1720-1650 fkm.) havonta egy alkalommal lezajlott, időben pontosan összehangolt munkának az összefoglalása. Említést érdemel, hogy emellett a Dunán számos kiegészítő vizsgálatot is folytattunk, pl.: heti egyszeri bejárást a Vác-Göd (1680-1670 fkm.) szakaszon, stb.
    Sajnos az időjárási és vízállási anomáliák most sem kíméltek: a szélsőségek egyike-másika a szinkronok napján is éreztette hatását (pl.: márciusban). Ezeknek köszönhetően a megfigyelt összegyedszám (26.289) alul maradt a tavalyihoz (29.240) képest. A fajszámot (33) tekintve sem sokkal jobb a helyzet: az előző évekhez képest (32) éppen magasabb, a tavalyinál (41) viszont jóval alacsonyabb.

    A hagyományokhoz híven táblázatban foglaltam össze az egyes hónapokban látott fajok egyedszámait, feltüntetve az előző szezonhoz képest történt változást is.

    Sajnálatos módon a táblázat nem sok jót mutat. A november előző évben szélsőségesen kevés madarához képest (355) nem volt nehéz a növekedés. Ezek után azonban az előző évekhez képest kevesebb madár volt látható.
    Abszolút növekedés (minden hónapban ? ) csak a ritka fajoknál - sarki búvár (Gavia arctica), jeges-, füstös-, és pehelyréce (Clangula hyemalis, Melanitta fusca, és Somateria mollissima) - mutatkozott, abszolút csökkenést (minden hónapban ? ) pedig csak a kontyos récénél (Aythya fuligula) tapasztaltunk. Sajnos a többi, Dunakanyarra jellemző faj szinte mindegyike - tőkés-, barát-, és kerceréce (Anas platyrhynchos, Aythya ferina, ill. Bucephala clangula) - nagyrészt csökkenő példányszámban mutatkozott.
    A növekedés (? ) és csökkenés (? ) aránya összességében kiegyenlítettnek mondható, 61:63.
    Kiemelendő, hogy bár a januári szinkron a vártnál kevesebb madarat hozott, ennek ellenére végre sikerült kétezer fölé (2.357 pd.) emelkedni az észlelt kercerécék (Bucephala clangula) számának (eddig max. 1.791 pd. - 1998. december).
    További érdekesség, a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) decemberi maximuma (164) mely felette van minden eddiginek (1995. dec. = 73 pd.).
    Örvendetes volt a kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmaeus) újbóli megjelenése, mondhatni rendszeressé válása. Remélhetőleg e világszerte veszélyeztetett faj a Dunakanyarban továbbra is megfelelő telelőhelyre talál. Hasonlóképp márciusban újra szem elé került egy cigányréce (Aythya nyroca), ezúttal is a Pilismaróti-öbölben.
    Februárban tetőzött a hegyi récék (Aythya marila) száma is, az eddigi 39 példányos maximum (1999. jan.) is megdőlt (44 pd.). A pehelyréce (Somateria mollissima) esetében az amúgy 1-2 példányban mutatkozó faj novemberben négy egyeddel képviseltette magát a Dunakanyarban.
    Negatív változás, hogy a ludak szinte teljesen eltűntek a területről. A kilencvenes években még több százas csapatokban telelők teljesen elpártoltak, csak átvonulóban látni egy-egy bandát.
    A szokásos - évről-évre megfigyelhető - "fajcserélődés" ebben a szezonban is megvolt. Szinkronok alkalmával idén nem került szem elé a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis), a nagy lilik (Anser albifrons), a fütyülő-, a böjti- és a kanalasréce (Anas penelope, A. querquedula, és A. clypeata), az üstökös- és a kékcsőrű réce (Netta rufina és Oxyura leucocephala) ill. az erdei szalonka (Scolopax rusticola). Kárpótlásként - bár ez sovány vigasz volt - a tavaly nem észlelt sarki búvár (Gavia arctica), jeges- és pehelyréce (Clangula hyemalis, Somateria mollissima) egyedeiben gyönyörködhettünk.
    Az idei szezonban sajnos nem figyeltünk meg új vízimadárfajt, ezáltal az 1994. november óta (szinkronon látott) vízimadárfajok száma változatlan - azaz 57 - maradt.
    Az alábbi összefoglaló táblázatban - csak az áttekintés végett, egyszerűsített formában - közlöm 20, területünkön jellemző faj egyes idények szinkronjain (egy alkalommal) látott maximumát.

    A kárókatona (Phalacrocorax carbo) területi eloszlása szinte teljesen megegyezik az előző években tapasztaltakkal: a felső szakaszok zátonyos helyein és a főváros közelében fekvő éjszakázóhely közelében láttuk maximumait. Érdekes módon a tavaly igencsak preferált kismarosi részeken (1690-80 fkm.) idén csak átlagos mozgás volt, ez vélhetően a nagymarosi zátony környékén végzett kotrási munkálatokkal járó zavarásnak is betudható.

    A tőkés réce (Anas platyrhynchos) láthatóan folytatja előző szezonban megkezdett "szakaszfoglalását": az esztergomi és szobi részeken (1720-10 ill. 1710-00 fkm.) most is ezres csapatokban mozgott, köszönhetően az itteni zátonyok növekedésének, és viszonylagos zavartalanságának. "Szerencsére" a bevált gödi terület (1680-70 fkm.) sem kezd még
háttérbe szorulni.

    A kontyos réce (Aythya fuligula) az előző két szezonhoz hasonló elhelyezkedést mutat, de idén kirívóan sok példány állomásozott a Vác-Göd (1680-70 fkm.) közti szakaszon. A jó bukórécés szobi, nagymarosi területeken (1710-00 ill. 1700-90 fkm.) most kevésbé voltak számottevőek.

    A kerceréce (Bucephala clangula) orgonasíp-szerű eloszlása minden eddiginél határozottabb; érdekes a faj által amúgy kedvelt esztergomi (1720-10 fkm.) szakasz csekély példányszáma. Ettől függetlenül jellemzően a felső szakaszokon mutatkozott tömegesen.

    A dankasirály (Larus ridibundus) idei eloszlása nem okoz meglepetést: dominánsan a fővárosi részeken van jelen. Emellett számottevőbb mennyiségben csak a nagymarosi zátony környékén (1700-90 fkm.) mutatkozott.

    Irodalom