Több okból is rendhagyónak
tekinthető e területbemutatás, hiszen a Göd-Vác szakasszal már felületesen
megismerkedhettek a Füzike olvasói (Selmeczi,
1994); ebből következően egy kissé más megközelítésben mutatom meg kedvenc
madarászterepem értékeit, látnivalóit.
Jómagam immár több, mint egy évtizede vizsgálom
az itt előforduló madárfajokat, a terület jellegének megfelelően elsősorban
az itt telelőket, melyeket - 1995-től az október-március közti időszakban
- heti bejárások során ellenőrzök. Talán ennek is köszönhető, hogy eddig
204 faj került elém, amiből 81 számít vízimadárnak! Természetesen
ezek között számosan vannak úgy országos ritkaságok - pl.: énekes hattyú
(Cygnus cygnus), mandarinréce (Aix galericulata), ékfarkú
halfarkas (Stercorarius parasiticus),
kőforgató (Arenaria interpres),
csüllő (Rissa tridactyla), kacagócsér (Gelochelidon nilotica)
- mint lokális érdekességek, pl.: cigányréce (Aythya nyroca), daru
(Grus grus), gulipán (Recurvirostra avocetta), kis goda (Limosa
lapponica), nagy sárszalonka (Gallinago media), kis csér (Sterna
albifrons), stb. Ezek legtöbbje nyilván mindössze egyszer-egyszer felbukkanó
ritkaság, de egyúttal jól mutatja a folyó madártani vonatkozásban betöltött
szerepét.
A tíz folyamkilométer
hosszú szakasz a Dunakanyar alsó részének, ezzel együtt a fővárosi agglomeráció
peremének tekinthető. Mindez jó megközelítést sejtet: közúton a 2. sz.
főúton, vagy igényesebbeknek a 2. sz. elkerülő úton Budapest-Hont tájolással,
avagy vasúton a Budapest-Szob vonalon legegyszerűbb elérni e tájat.
A következőkben vázlatos
képet adok a terület jellegéről, a - Duna folyásirányával ellentétes -
címben szereplő módon.
Nem látom értelmét
a folyamkilométer szerinti felosztásnak, hisz' a táblák java hiányzik,
így jószerével csak térképről azonosíthatjuk be helyüket. A terület egyébként
a fővárosi madarászok kedvelt célterülete, számosan megfordultak már itt
több-kevesebb rendszerességgel. Mindezt azért is érdekes, mert többek szerint
a Szentendrei-szigeten való haladás kedvezőbb, mint a balparti. Jómagam
nem vagyok híve e módszernek, egyrészt a kompozással
járó - idő és pénz - többletkiadás, másrészt a madarak zavarása miatt.
Ha tartjuk magunkat a hajnali kezdéshez, akkor is jobb a balparton haladni,
mert így a felkelő nap nem süt szembe, hanem épp' fordítva: a legszebben
festő sugarak fényében nézhetjük kedvenc récéinket...
A frissen várossá avatott
Göd közepén átvágva juthatunk le a partra, ahol a Gödi-sziget mellékága
fogad (ez a 1669-1670 fkm. között terül el). A sziget a Duna-Ipoly Nemzeti
Park területe. A mellékág oly' mértékben feltöltődött, hogy kis és közepes
vízállásnál is kijöhetünk a sziget felső végénél (miután átvágtunk - a
keresztmű segítségével - rajta, ill. a sziget szép puhafaligetén). Eztán
csatlakozhatunk a Budapest-Szob kerékpárútra, bár előbb le kell győzni
az Ilka-patakot... A keskeny bicikliútról
(mely amúgy egy töltésen húzódik) kellemes sétával, jó szögből láthatjuk
a Szentendrei-sziget oldalában fekvő kősarkantyúk öblében pihenő, táplálkozó
madarakat.
Ezt az utat jó másfél
kilométerrel feljebb szakítja csak meg a felsőgödi Kék Duna üdülő, mely
- amúgy szabálytalan módon - rátelepült a töltésre. Megfelelő vízállásnál
leereszkedhetünk a partra, s kikerülve a - természetesen bekerített és
őrzött - objektumot, folytathatjuk utunkat. Magas vízállásnál jelentős
kerülőt kell beiktatni: a 2. főút szélén
kell menni. Mindenesetre itt nem látni rá jól a vízre, de nem sokkal később
elérjük a sződligeti sarkantyúkat. Ezek öblei igen jó élőhelyek, mára magas
bokorfüzes takarja az iszapfelületeket, ahol hajdanában tömegesen vonultak
át a legkülönbözőbb partimadarak...
A második sarkantyút elhagyva érjük el a Sződ-Rákos-patak torkolatát, amely
felett nemrég nyílt meg a kerékpárút hídja. Innen szintén kényelmes viszonyok
között haladhatunk az Égető-sziget orráig. Vízállástól függően ki-ki belátása
szerint mehet tovább a süppedékes, aprókavicsos parton, avagy a kiépített,
de takarásban lévő kerékpárúton...
Jó két kilométer után
a Gombás-patak torkolata táján terelődik össze ismét a két ösvény, itt
az egykori ártér helyén lévő sittfeltöltés gyomtengerében vezető tolvajutat
használhatjuk. Ennek egyenes folytatása a váci korzó, ahol e sorok írójának
köszönhetően mindennapos látvány a teleszkópot cipelő madarász... Az út
végét számomra a 1680 fkm. jelenti, mely kevéssel a váci rév felett - kb.
a hírhedt börtönnel egyvonalban - található,
helyét a szigeti oldalon kősarkantyú jelzi.
Érdemes áttekinteni,
hogy az egyes évszakok mit kínálnak ezen az alig délelőttnyi időt igénylő
kellemes területen.
A területre jellemző
vízállásokat olvashatjuk le az alábbi diagramról, ennek tájékoztató
jellege mellett nem rossz tudni, mikor mire számíthatunk...
Vízállások a Duna váci szakaszán - havi átlagok 1994-1999.
között (OVSZ)
Többen fogadták már kissé értetlenkedve a Duna ezen szakasza iránti “lángolásomat”. Az ő kedvükért állítottam össze az alábbi “példadiagramokat”. Ezekkel szándékozom rámutatni a terület vízimadaras szempontból értett jóságára.
Példadiagram I.: a faj- és egyedszám alakulása a Göd-Vác
közti szakaszon
(1999/2000. szezon hónapjainak egyes heteiben)
A diagramokat áttanulmányozva
megállapítható, hogy általában télen vannak a legkisebb vízállások, melyek
egybevágnak a legnagyobb példány- és fajszámot ígérő időszakokkal. A nagy
vizek legtöbbször a madártani szemszögből kevéssé érdekes nyár középén
érkeznek.
A még kissé hiányos
idei szezon friss eredményeiről készült, a faj- és példányszámot összesítő
diagram mutatja, hogy az elmúlt hónapok egyes hetein mit kínált a Duna.
Példadiagram II.: fajszámok és százalékok a Duna Bp-Esztergom
és Göd-Vác közti szakaszán az egyes hónapokban
(1994/95. szezon alapján)
Példadiagram III.: faj- és egyedszámok a Dunakanyar egyes
szakaszain.
A Göd-Vác szakasz (1680-70) külön jelzett. (2000. januári
szinkronadatok alapján)
A fenti két diagramról leolvasható, hogy a
PKMK legelső és legutolsó szinkronidényében milyen eredményeket mutatott
a szakasz.
Összefoglalva az eddigieket elmondható, hogy a tágabban
értelmezett Dunakanyar egyik vízimadarakban gazdag területe a most tárgyalt
Göd és Vác között húzódó 10 km-es szakasz. A kedvező táplálkozó és pihenőhelyeknek
köszönhetően számos madár talál itt nyugalmat, melyek megfigyelése a hely
adottságainak révén zavarás nélkül végezhető.
Irodalom